- Emlékszel?
- Halványan...
- Ezeréve!
- Több, még rövid volt a hajad, még csak akkor voltak ráncaid, mikor mosolyogtál, még kékre festetted a körmöd, még zöld pólóhoz narancssárga nadrágot vettél...
- Még belemásztam a szökőkútba, még vakon bíztam, még vak voltam...
- Mennyire vak...hogy is hívták?
- Máté...
-Neeeem, az én drágámat!
- Márton.
- A gyilkosaink.
- Aki miatt megnövesztettem a hajam, aki miatt nő akartam lenni, hogy ne ismerjen rám, hogy ne legyek az a klisé, ami azóta is vagyok...túl hamar nőttem fel.
- Hány éves is voltál?
- 16.
-Tizenhat...emlékszem, még mertünk hálózsákban aludni egy játszótéren, még mertem hazudni a szüleimnek, még mertem igazat mondani bárki másnak. Neki is megmondtam az igazat.
- Le se szarta...téged se. Felejtsd el! Ezeréve volt!
- Ezeréve...három éve...