Összegörnyedve, megrogyva, magzat-pózban kuporgok gyermekkorom vakvágányán és tudom, hogy mikor találkozunk majd, nekem egyenes háttal, emelt fővel a szemedbe kell nézni, és ott, akkor fel kell majd nőnöm. Hiába kaparom térden csúszva, véres kézzel, elzsibbadt ujjbegyekkel gyermekségem megfagyott romjait, mert többé nem az enyém, elvetted ezt tőlem, de felnőnöm nem segítettél, magamra hagytál, hogy legyek, aki akarok, csak legyek végre. Tudod én lennék, gyerek...

Alexa úgy dönt, hogy nem érdekli az időjárás világvége-hangulata, ő lemegy karbantartani magát, méghozzá ugrálókötéllel! Alig 5 perce ugrál, mikor is észreveszi, hogy az esti félhományban három macsó-alfahím-az esti színekbe bőrszínűk okán beleolvadó-aranyfuxos-zselézetthajú-panelegyed sétál pontosan felé. Az ember ilyenkor két dolgot tehet, abbahagyja az ugrálást, ami női mivoltából kifolyólag esetleg felhívásnak is értelmezhető, vagy ugrál...

Régen láttalak, régen láttál már, túl régen. Nem emlékszem már rád, nem tudom milyen, mikor hozzám érsz, mikor megkívánsz, mikor vágysz rám, csak azt tudom, milyen érzés, mikor mást csókolsz, mikor mást akarsz, mikor bosszút állsz rajtam, mert sosem kaphattál meg, mert élveztem, hogy te jobban akarsz engem, mint akkor én téged, és mert tudtam, hogy sokáig fogsz még akarni engem. Azt hittem van időm, azt hittem van időnk, azt hittem játék, hogy játszol, hogy...

Vasárnap, gyönyörű, nyári vasárnap. Egyedül van, megint egyedül, de nem zavarja, a szemébe süt a felkelő nap komiszul kíváncsi fénye, bekúszik mellé az ágyba, hozzábújik, éget, ébreszt. A haja kócos még, a hajgumi valahol az ágyban, a takaró nyomot hagyott a bőrén, a nagymamától kapott rongyos bugyi kislányosan félrecsúszva, a fehér, három hete hordott pólón mustár és körömlakk foltok. Az estéről maradt smink fele a párnán, másik fele még az arcán,...

Látlak, jól látlak, nem emlék, itt vagy előttem, a szemed, barna, a szemünk, barna, a szád, a vállam, megérinted, a bordád, látom a bordád, mi történt veled, megöregedtél, elfáradtál, hova tűntél, fiatal vagyok, túl fiatal, taníts, láss, látlak, rosszul látlak, emlék vagy, csak emlék, előttem vagy, a hátad, meghajlott, a gerinced, látom a gerinced, megérintem, fázol, fázom én is, maradj, maradj velem, hol vagy, nem látlak, elképzellek, nem emlékszem,...

- Emlékszel? - Halványan... - Ezeréve! - Több, még rövid volt a hajad, még csak akkor voltak ráncaid, mikor mosolyogtál, még kékre festetted a körmöd, még zöld pólóhoz narancssárga nadrágot vettél... - Még belemásztam a szökőkútba, még vakon bíztam, még vak voltam... - Mennyire vak...hogy is hívták? - Máté... -Neeeem, az én drágámat! - Márton. - A gyilkosaink. - Aki miatt megnövesztettem a hajam, aki miatt nő akartam lenni, hogy ne ismerjen...

Sziget, kétezerakárhány, Placebo koncert. Ő meg én, én meg ő. Félek egy kicsit, hihetetlenül bátor vállalkozás volt odamenni a koncert kezdete előtt 1 órával és biztosítani a helyünket a hatodik sorban. Azt mondja, majd vigyáz rám. Elhiszem neki. Talán az is bátor dolog volt, hogy rajta Tisza cipő van, rajtam meg Converse dorkó. Talán nem élik túl. Talán mi sem. Azért magunkat kevésbé féltem, engem könnyű újra összerakni, ő meg soha nem esik szét. A koncert...

Itt állok a konyhában, alig nagyobb, mint a cipősdoboz, amiben a legújabb trendnek tökéletesen megfelelő, hiperszuper, ultraszexi csizmámat vettem a hónap elején pontosan annyi pénzért, mint amennyire már öt napja szükségem lenne. Nagy szükségem. Itt állok tehát a konyhában, és az egyetlen ehető dologra meredek, amit húsz perc kutakodás után találtam: egy zacskó zsemlemorzsára. Bepanírozni nics mit, a szilvásgombóc olyasfajta álom, mint a nudli, szóval ez...

"Álljuk körül mind Frannyt, vegyük le a válláról az élet terhét, fogjuk meg és vigyük?" Körém álljatok! De ne vegyétek le rólam, csak nézzetek, bámuljatok. Én elbírom, remeg a lábam, folyik a könnyem, de én kibírom, nem kell segítség, nem kell semmi, nem kell senki. Most az egyszer nem kell az a kéz, megmentem én magamat, köszönöm, elbírom egyedül, mondja a lány a lépcső alján a húszkilós bőrönddel a fiatalembernek, és igaza van. Elbírja,...

"Kapcsolatban". Bejelentkezek a csodálatos és minden követési-üldözési-és-krónikus-vájkálódási-mániát kielégítő iwiw nevű közösségi oldalra. Gondoltam, ha már úgy is itt vagyok, ránézek arra a pasira, aki minden nőnek van, aki mindig is volt és lesz, ha nem beszéltek, akkor is, ha beszéltek, még inkább, akinek minden alkalommal ezüst tálcán kínálod fel magad, kivéve, mikor el is fogadna, mert akkor hihetetlen élvezettel mondasz neki "nem"-et. Arra nem...